233.

Be van az én szűröm ujja kötve,

De nem tudod, pajtás, mi van benne.

Az egyikben aczél, kova, tapló,

A másikban százforintos bankó.

Ha megunom magam a pusztába,

Kapom magam, megyek a csárdába.

Parancsolom a korcsmárosnénak,

Hogy hozzon bort a borivójának.

Azért mondják nekem az irigyek,

Ihatom bort, mert loptam eleget.

Kurv’ az anyja! azt felelem vissza,

Hogy van annak, a ki meg nem iszsza.

Share on Twitter Share on Facebook