Az alföldnek sik mezején,

Ott terem a magyar legény,

Barna leány fonta, varrta

Gyolcs ing, gatya lobog rajta.

Pörge kalap nyomja fejét,

Hetyke suba válla hegyét;

Ha felpattan a lovára.

El-kinyargal a tanyára.

Nem vagyok én kósza betyár,

Ki csárdákon szerencsét vár;

Csak ugy járok a tanyára,

Házasodom nem sokára.

-143-

Kecskeméti határ felül,

Csillag ragyog éjfél körül.

A hol az a csillag ragyog,

Én is oda való vagyok,

Tisza mentén, Tisza partján,

Ott terem a magyar leány.

Darázs-karcsu a dereka,

Csókra való az ajaka.

Oda megyek, ott maradok,

Szerelem madara vagyok.

Még ma szólok az anyámnak,

S neki váltok Csongorádnak.