Oh én édes komám uram!

Nem látta kend az én uram!

Tegnap elment a vásárra,

Nem jött haza vacsorára.

Ej már nem tudhatom,

El sem gondolhatom:

Hová ment el, hová lett el,

Talán csak a föld nyelte el.

Oh én édes komám asszony,

Én kendnek csak azt mondhatom:

Tegnap jókor reggel

Házam előtt ment el.

De igen sirt, és zokogott,

Még jó regvelt sem mondhatott.

Oh én édes komám uram,

Merre ment hát az én uram?

Addig járok, kelek,

Mig reá nem lelek,

Megölelem, megcsókolom

Soha többé meg nem bántom.

-196-

Oh én édes komám asszony,

Én kendnek csak azt mondhatom:

Tegnap viradtára

Egy cserfa ágára

Felakasztá sugár nyakát,

Ugy végezte házasságát.

Oh átkozott csunya mérgem!

Hogy pokolba vivé férjem.

Oh én nagy szemtelen!

Helyemet sem lelem.

Adjatok hát egy zsineget,

Én is utána elmegyek.

Kend már roszul gondolkodik,

Hogy zsinegért sohajtozik.

De mivel kend azt fogadta

Hogy életét megjobbitja:

Én már most kimondom,

Többé nem titkolom,

Ő van pipacsárdában,

Ott iszik, tánczol bujában.