A gallyai faluvégen

Ragyog egy csillag az égen,

Én is odavaló vagyok,

A hol az a csillag ragyog.

Ne menj rózsám, a mezőre,

Sokat sirtam a zöld fűre;

Szemeimnek gyöngy harmatja

Gyönge lábad föláztatja.

Göndör hajad simitsd hátra,

Hadd nézhessek szép orcádra,

Adj egy csókot utoljára,

Bum eltemet nem sokára.

-53-