Jaj beh sokat, jaj beh régen,

Jártam a virágos réten!

Hát itt vagy angyali lélek,

Kihallgattad, mit beszélek?

Nem beszéltem én senkiről,

Csak a régi szeretőmről.

Arról se beszéltem volna,

Ha más nem ingerelt volna.

Azt tudtam én, mig a világ,

Mindig ég a gyertyavilág;

De már látom hogy elalszik,

Kedves rózsám rám haragszik.

Mit tehetek én már arrul,

Hogy az ég borul amarrul?

Fekete föld, nyilj két felé,

Bánatimat zárom belé.