Kiöntött a Duna vize messzire,

Valamennyi szép leány van, elvitte;

Fogja ki hát mindenki a magáét,

Ne szeresse soha senki, soha senki a másét.

Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske,

Egy száraz jegenyefára letette.

Akkor leszek, édes rózsám a tied,

Mikor az a jegenyefa, jegenyefa kivirit.

Nincsen kedvem mert elvitte a gólya,

Mert ott jártam, a hol nem kellett volna.

Lesz még kedvem, majd elhozza a szélvész,

Füred alatt, Fűred alatt, majd kifogja a révész.

-69-