Záporeső után

Eszterhaj megcsordul,

Talán még idővel

Szived hozzám fordul.

Te tettél fogadást

Én előttem nem más,

Hogy soha sem szeretsz

Én kivülöttem mást.

Hamis lelkű voltál,

Engemet megcsaltál,

Egy csókért, kettőért,

Máshoz folyamodtál.

Azzal ne dicsekedj,

Ha megvetettél is:

Parancsol az Isten

Szeretőt nekem is.