Hótul fehér a gyöngyösi hegytető,

Ritka most az igaz szivű szerető.

Akadtam egy álnok hitegetőre,

De nem igaz, de nem igaz hűséges szeretőre.

Barázdában szépen szól a pacsirta,

Levelem jött, régi szeretőm irta.

Könyes szemmel azt olvasom belőle,

Hogy egyedül, hogy egyedűl halál választ el tőle.

Magasan repül a daru, szépen szól,

Haragszik rám a galambom, nem is szól.

Ne haragudj, kedves rózsám, sokáig,

El nem hagylak, hived leszek koporsóm bezártáig.

-24-

Jegenyefa tetejében magosan

Két holló ül feketében, gyászosan.

Mikor az a jegenyefa kivirit,

Akkor leszek, akkor leszek, kedves rózsám a tiéd.

Kihajtottam hat ökrömet a rétre,

Letapostam a harmatot előtte.

De nem hallom csákó ökröm kolompját,

Az én rózsám, az én rózsám mással éli világát.