Azt mondják: nem adnak

Engem galambomnak,

Hanem inkább másnak,

Annak a hat ökrös

Fekete subásnak.

Pedig az én rózsám

Ha szeliden néz rám,

Vagy ha csókot hint rám,

Tizenkét ökörért

Csakugyan nem adnám.

Megkinál csókjával,

Piros szamócával,

Melyet az ujjával

Csipegetett, midőn

Kün volt a nyájával.

Igérte, hogy mához,

Két hétre gyűrűt hoz,

Azután oltárhoz

Térdepelend velem,

S elviszen magához.

Édes anyám, kérem,

Ne hűtse meg vérem,

Hiszen azt igérem,

Hogy én a rózsámmal,

Holtomig beérem.

-44-