XVII. FEJEZET. A NAGYBÁTYA LEVELE.

Az tehát már elhatározott dolog volt, hogy Trenk Frigyesnek egy esztendeig börtönbe kell jutni. Csak az okot kellett még hozzá megtalálni.

Ok ugyan volt erre kettő is: az egyik Amália, a másik Miranda. Csakhogy az Amáliákért és a Mirandákért európai törvényszék nem itél el senkit. Nem vagyunk Törökországban. A szultán, a sah nyakaztathat és zsinóroztathat az ilyen fajta gonosztettekért, de egy európai (egy német) uralkodónak valami más ürügyet kell kitalálni, haragja tárgyának megbüntetésére.

Emlékezünk rá, hogy Trenk Frigyes egyszer levelet kapott az anyjától, melyben hivatkozás volt Trenk Ferencz mellékelt levelére. Ebben a nagybátya unokaöcscsét jelöli ki magyarországi birtokainak örököséül.

Ez eddig való.

Hogy mért határozta ezt el Trenk Ferencz? Annak is meg tudjuk majd később az okát. Dæmoni malicia volt ez tőle, nem rokoni szeretet.

Trenk Frigyes ezt a levelet megmutatta Jasinszkynak. Ennek a biztatására szánta rá magát, hogy válaszoljon a nagybátyjának. A válasz értelme az volt, hogy Trenk Frigyes köszönettel utasítja vissza a magyarországi örökséget, mint a melyért hazáját mással fölcserélni nem kivánja: ha ellenben egy pár jó magyar lovat küld neki a bátya, hát azt köszönettel fogja venni.

Ezt a levelét Jasinszkyra bizta, hogy küldje el Trenk Ferencznek.

Ebben a két Trenk ügyében annyira szándékosan van összekeverve az igaz a hamissal, a valószinü a hihetetlennel, hogy utóljára is rá kell jönnünk, hogy a mi hihetetlen benne, az az igaz s a mi valószinü, az a hamis.

Trenk Ferencz felségárulási pörében Todbitter hivatkozott arra a levélre, melyet a pandurvezér irt az unokaöcscséhez, mikor az elfogott lovait visszaküldé neki. Az a levél rövid volt, néhány sorból álló. Ez igaz.

Mikor a diadalmas ütközet után Frigyes király visszatért a táborhelyére, azt teljesen kirabolva találta. Trenk Frigyes sóhajtozott, hogy a két jó paripáját elvitték: erre a király a saját vezeték lovaiból ajándékozott neki egyet. Ez nagy kegy és kitüntetés volt. Estére már ott volt az elfogott lovásza a két paripájával s Trenk Ferencz levelével. A királynak ez nem tetszett. Azt mondá Trenk Frigyesnek: «no ha már visszakapta maga a lovait, akkor nincs szüksége az én lovamra.» S visszavette tőle a királyi ajándékot.

Az a levél azonban, melyet a kiszabadult lovász átadott Trenk Frigyesnek, nem azt tartalmazta, a mit Todbitter felhozott; hanem így szólt:

«Kedves öcsém! A te Berlinből keltezett leveledből azt értettem meg, hogy szeretnél tőlem magyar lovakat kapni, hogy azokat betanitsd az én huszárjaim és pandurjaim elleni harczba. A lefolyt háboru alatt tapasztalást szereztem az iránt, hogy a burkus Trenk is derék katona. Ime visszaküldöm neked a saját lovaidat, melyeket az én embereim elhoztak, hogy ezzel jelét adjam nagyrabecsülésemnek. Ha azonban magyar paripára akarsz ülni, gyere ide a szomszédba a sikra s vedd el tőlem az enyimet, ha tudod. Ha azonban jobb szeretnél úgy jönni hozzám, mint bátyádhoz, akkor ölelő karokra fogsz nálam találni. Nagybátyád a legszivesebben kész fogadni az öcscsét, a kiben fiát, örökösét, barátját véli föltalálni.»

Trenk Frigyes ezt a levelet a mint elolvasta, azonnal átadá előljárójának, Jasinszkynak, a ki azt magánál tartotta. Nevettek rajta.

Az is meglehet, hogy Trenk Ferencz irta ezt a levelet. Ez az ármány egészen beleillik a jellemébe. Ha ez valakivel látszólag jót tett, azt csak azért fundálta ki, hogy valami veszedelembe buktassa s akkor aztán nagyot nevessen rajta. De az is elhihető, hogy Jasinszky maga koholta ezt a levelet. Homályos eseteknél azt kérdi a jogtudós: «Cui prodest?» («Kinek használ?») Jasinszky négyszáz aranynyal tartozott Trenk Frigyesnek s ezt a becsületbeli adósságot ki kellett fizetnie Berlinbe érkezésekor. Neki használt ez az eset!

Trenk Frigyest még azon az éjszakán elfogták s ötven huszár fedezete alatt elvitték fogságra Glatz várába: minden vizsgálat, törvényszék elé állitás és itélet nélkül. Annyit megmondott neki Jasinszky, mikor elfogatta, hogy felségárulással és az ellenséggel való czimborázással vádoltatik: a vád alapja Trenk Ferencz levele.

És Trenk Frigyes elhitte ezt.

Napja is volt, holdja is volt; még sem látott.

Az volt a büne, hogy olyan nagyon szerették az asszonyok.

Jasinszky alacsonylelkü, rosszakaratu ember volt, titkos kéme és besugója a királynak. Később nagyot bukott, elcsapták gyalázattal.