Vasárnapi kólika.

– Rendes heti az Esti Irlapnál. –

Nem tudom, méltóztattak-e már a Koronaherceg-ucca felől kimenni a Dunapartra, de reggel felé, mikor az uccakaparógépek végigkaparják méltóságod előtt az ő privát kaparnivalójukat. Uraságod nyugodtan haza akar menni, mivel uraságodnak otthon felesége van, aki uraságodat várja otthon, mert ő hű feleség, tehát reggel hatkor várja uraságodat haza kávéval és hússal, mert a Weiszné kisfia szamár-köhögést és szamár-rekedtséget és szamár-kolerát és szamár-szamarat kapott éjcaka – szóval uraságod nyugodtan megy haza és ekkor egyszerre szembe jön uraságoddal az Uccakaparógép. Uraságod tüsszög és káromkodik és erre a Gép három kiló port gyorsan belepofoz uraságod hasába. Az Uccakaparógép tudniillik arra való, hogy uraságod hátát kaparja. Mert az uccát, úgyebár, minek kaparná az ember? A Kaparógép kapar és csikar és csikarja és kaparja és pofozza az uccának a pofáját. De kérdem nagyon szerényen, miért kell az uccát kaparni és csikarni, Csikaró úr? Nekem nem viszket az ucca, neked se viszket az ucca, neki se viszket az ucca. Bárczy polgármesternek tehát miért viszket pont a Lóbűbáj-ucca, pont azon a helyen, ahol én a pofámmal lélegzeni akarok. Nekem nem viszket az ucca, ellenben a hasam viszket, tehát miért nem kaparják a hasamat.

Ellenben Boda úr előszobájában megjelenik Barom úr és találkozik valakivel. Szintén a bizottsági ülésről, ha nem csalódom, szintén a bizottsági ülésről, ha nem csalódom. Nem méltóztatik csalódni, mondja Nemcsalódom úr, annál kevésbé méltóztatik csalódni, mivel éppen ön volt az, ha nem csalódom, aki a főpolgármester úr beszédje alatt ott állt a hátam mögött és becses könyökével az én szügyemet rúgta és halkan telefonált a szügyemen keresztül és benyomott öt koronáért a szügyembe és azt telefonálta, tessék csak megszavazni azt a kis Uccakaparógépet. Ugyan mi van belőle uraságának, azt a nyavalyás, kedves kis uccakaparót, azt a drága kis piszkot, no tessék má’ na, azt a kis fulladt dögöt, amitől úgy tetszik undorodni uraságodnak, de úgy, hogy éjjel, amikor eszébe jut uraságodnak, szeretne a Bárczy úr hasában lenni, hogy szülje meg önt még egyszer erre a keserves világra, uccakaparói minőségben, na tessék az öt korona.

Nekünk azonban semmi kifogásunk nincs. Mi itt Pesten nagyon szépen megvagyunk, a kaparógép kapar, először csak a gyomrunkat, de nemsokára majd szépen kikaparja a szemünket is. Pedig jó volna, ha azt a kis szemét meghagynák az embernek, úgyebár, mert öt korona kapcsán épp úgy ki is lehet nyitni a szemet, mint becsukni, szintén öt korona kapcsán. És lehetne nézni Pucák elvtársat, aki a Városligetben ló-felsárt eszik, direkte ló-felsárt, mivel az neki dukál és őneki joga van ló-felsár követtében elhunyni. És lehetne sírni az egyik szemével az embernek és mázolni a pofáján a könnyeket és egypár könnyet kipofozni az embernek a szeméből és a hasából és beletörülni a hajába.

Ha pedig méltóztatnék gondolkodni, hogy ennek miért kell így lenni, hát akkor rá méltóztatik jönni, hogy ennek azért kell így lenni:

1. mert nálunk előbb megy ki a kishivatalnok az ajtón, mintsem a gazdag ember a tűnek fokán, ha nekem pont azon az ajtón kell bemenni;

2. mert nálunk, ha a Weiszné a Lidóra akar menni, de kedves doktor úr, csak nem képzeli, csak nem képzeli, hogy Lajoskát rá lehet bízni erre a perszónára, mein armes Kind, és te ehhez nem szólsz semmit, Adolf?

3. mert nálunk, ha én egy bifszteket rendelek a vendéglőben és nekem bifsztek helyett hoznak egy pár vízáthatlan gummikézelőgombot, nem mondhatom a vendéglősnek, szívem szerint, te undok főgáz, hanem mosolyognom kell ötször és vigyorognom kell ötször és mondani pardon, pardon ötször, nem tetszett tévedni, Főúr, és belülről megpukkadnom ötször, bár szeretném mondani: te görcsös disznó;

4. és végre, röviden, mert nálunk mindenki mindent másra szeretne tolni és mindenki szeretné, ha helyette mindenki mindent másképp csinálna, mint ahogy neki kellene csinálni.

De ezen addig nem lehet változtatni, míg Balkánok vagyunk és Pestek vagyunk és szegények és nyomorultak és piszkosak vagyunk és hatér villamoson megyünk Budára és még az a hat is másra kellene és még azt a hatot is el akarja kérni valaki, kölcsön kiáltással. Addig ne is álmodozzunk pénzről és automobilról és Uccakaparóról. Tessék előbb visszaadni azt a hatot, amit tegnap adtam a kávéházban.