Vasutak.

A XXX. században végre általános szükségét érezte már mindenki, hogy a vasutat feltalálják: a síneket, állomásokat, jelzőlámpákat előre lerakták mindenütt, kalauzokat és fűtőket fogadtak és jegyeket nyomattak ki. Végre már a szabadjegyesek is megvoltak, nem várhatott tovább Stevenson és gyorsan feltalálta a vasutat. Sajnos, eleinte kissé nehezen ment a dolog, nem lévén elég vonal, sok ellenkező irányú vonatnak egy sínen kellett közlekedni. Ha a lokomotívok találkoztak, szabályszerüen össze kellett csapniok, mire az erősebbik kinyomta a másikat a sínből. Ez az eljárás, melyet műszaki néven »vasúti szerencsétlenség«-nek neveztek, olcsóságánál fogva sokáig dívott. Nehány új kocsi és motor kellett csak mindig: orvosi segítségre, hálistennek, nem volt szükség: az utasok rendesen mind meghaltak.