A sport-történet nevesebb tudósainak: Halmay Zoltánnak, Weisz Rikárdnak kutatásai alapján a sportokat már a régi görögök is ismerték. Nyilvánvalóan bizonyítják ezt a megmaradt görög és római szoborművek, melyeknek hol a keze, hol a lába, hol a feje hiányzik, hol a hasuk van belökve, hol a bordájuk van kirúgva: ami pedig csak a diadalmas football, esetleg turista-sport akkori nagy népszerűségét és virágzását jelentheti. A rómaiak közmondása »Mens sana in corpore sana«, magyarul: »Menj szanatóriumba Szana őrmester« is erre mutat, valamint a »Mene Tekel Fáresz«, vagyis »Törd ki a nyakad a tennisz-pályán« ó-asszír nyelvemlék.
A birkózást egy Jákob nevű izraelita találta fel, aki elég szép eredménnyel mérkőzött az ú. n. Angyallal: 4 óra 25 perc alatt Nelsonnal fektette. Atletikában kitüntek még:
1. Sámson, gerelyvetés és oszloprázás, első helyezett.
2. Mohamed, távgyaloglás Mekkából Medinába.
3. Dugonics Titusz, magasugrás.
4. Nagy György, lovagolás a bankon.
A középkor néhány érdekes, újszerű sporttal ismertette meg az emberiséget. Spanyolországban ekkor jött divatba a testegyenészet és szertornázás: – ez utóbbit ólomkamrákban, nyakcsavarón, spanyolcsizmán és szeges párnán végezték a protestánsok: – a forró olajban való úszás is meglehetősen divatban volt.
Miután Vázsonyi Vilmos fölfedezte a puskaport, a vadász-sportokat is el lehetett kezdeni. Azonnal megindult a hozományvadászat, mely még ma is tart.
A vadászat mindig legfőbb sportunk volt: politikusaink főleg a baklövést kedvelték. Az ősfoglalkozások közül még a vizieket kell felemlítenünk: mindig voltak nálunk, akik a zavarosban halásztak.
A többi sportok hosszú ideig fejletlen állapotban tengődtek. A gyakorlatok közül legrégibb a huzódzkodás; a magyarok nagy ambicióval és kitartással huzódzkodtak mindig, pl. az adófizetéstől. 1849 után vált kedveltté a függeszkedés; ezt vékony kötelen végezték tábornokok és honvédek. Haynau művezető vezénylete alatt. Budapest és a Lipótváros kialakulása óta pedig legjobban kultiválják a kapaszkodást.