ELŐHANG.

Néhány kis, vidám és tragikus történet következik itt abból az életből, amit az emberek a szerelmeskedésen kívül folytatnak.

Bizonyos korszakig, mondjuk az aranyszőlő-illatú negyvenedik életévig, nem igen törődnek az írók egyéb mondanivalóval, mint a szerelmi hangokkal. Legfontosabbnak látszik: a nők éjszeme és a lovag boldogtalansága; nem egyszer a férjhezmenés vagy megházasodás körül telik el az írói képzelet; máskor csak házasságtörő hisztérikák és kicsapongó latrok érdeklik a mosdatlan tollast.

„Hiszen szép a szerelem, – mondta például Kálnay László, akinek állandóan két-három felesége volt, persze, balkézről; cvikkeres, mélyhangú és kalucsnis férfiú volt, a pecsétgyűrűt a mutatóujján hordta, mintha a nőket is hitelesíteni lehetne, mint a hordókat, – de a legszebb kisasszonyt sem lehet legelni küldeni.“ Igy szólt és a huszonegyes játékban nem egyszer előhívta tizenkilencre az alsót, különösen akkor, ha arcfehérítő szappanra, kis téli ködmönre, vagy bábaasszonyra volt szükségük a nőknek.

A később következő történetkékre némelyek mondhatják majd, hogy az író késő vénségében fogalmazta őket, midőn cinikus volt, mint egy beretválatlan szerzetes és a szentimentális szerelemnek már annyit sem hitt, mint a sárgarigónak. Pá, szerelem, te elzsuppolt vándorkomédiás; pá, őrjítő vágy, melynek jelenlétében úgy szaladgált az alulírott, mint a kandúr, amelynek farkára égő papirost kötnek.

Hangzatok, amelyek a női nevekből kicsendülnek, Isten veletek. Az Irmák budai télszagú neve, az Arankák strucctollas, legyezős lengése, a Máriák égfelé fordított szemfehére, a Katinkák affektálása, Juditok bibliai, színészkedő szenvedélye, Sárák anyáskodó, de erőszakos csókja, a Margitok apácásan kopogó cipősarka a hátunk mögött, női nevek álmodozó varázsa, – Isten veletek. Ezentúl csak bor- és dohányszagú férfineveket vet papirosra a költő.

Elkövetkezik az életkor, midőn bizonyos közmondásokhoz igazodik a férfiú.

Igy, például, mondogatni kezdi, hogy csak a vagabundok soványak, rendes ember hasat ereszt. Egy kecsege-formájú férfiú sohasem lehet a legjobb ügyvéd vagy a legbölcsebb bíró. Magassarkú cipőt csak a parkett-táncosok viselnek. Színes nyakkendőt csak a pénztelen csirkefogók. Krémszínű nadrágot a pesti csepürágók. És holdvilágnál csak az elvetemült perszonák bolyonganak hozzájuk illő ifjú betyárok karján, valamint a muzsikus-cigányok, akiknek ez a keresetük. Aki az éjszakát álmatlanul tölti, annak előbb-utóbb rossz vége lesz. És csak a borbélysegédek írnak szerelmes levelet. Futóbolond epekedik elérhetetlen nő csókja után. Semmittévő és műveletlen ember fecsérli idejét a nőknek való céltalan udvarlásra. Csirkeagyvelejű férfiú az, aki megelégszik az életből, annak javaiból a nők csacskaságával, emlékbe adott hajával, elcsent zsebkendőjével, elfelejtett fehérneműjével, kézszorításával, hangjával, felejthetetlen pillantásával. Okos embernek tudni kell, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt-nagyságúak a férfi-érzéshez képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulett Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.

Pá, elmerengő séta a hársak alatt, hegymászás és hosszadalmas gyaloglás, fáradalmas utazás, váróterembeli éjszakázás, szívdobogásos randevú, ugrás az első emeletről és tébolyult menekülés az erdőben a házőrző komondorok elől.

Pá, életmegrontás nőkért, pályaváltoztatás, hitehagyottság, rabszolgaság és a valódi természet elsikkasztása. Pá, te piros halál, amelyet egy hölgyi fotográfia társaságában kerestünk; Isten veled, lehajtott fejjel való kullogás a külvárosban, vasúti sínre fektetett nyak, midőn az expressz közeledik és a legmagasabb fa kiválasztása a budai hegyek között, amelyen egész télen el lehet lógni, amíg tavasszal lenge ruhácskáját bontogatja a szőke szerelem a fa alatt s ekkor a szerelmesek nyakába lehet zuhanni.

Ég veled, mennybéli szűzességű, drága ifjúság. Aladin csodalámpásának fényében megjelenő házasságos élet, aranylakodalom után áhítozó öregség.