95. Időcsináló kántor.

Az egyszeri kántor azt mondta a – – –aknak a kántorválasztáskor: „Ha őtet megválasztják kántornak a faluba, olyan időt csinál, a milyent akarnak. A falu népe gazdálkodással foglalkozott, ilyen ember kellett nekik, megválasztották egyhangulag. Jött a vasárnap egyik a másik után, a hívek szorgalmatosan eljárogattak a templomba, hogy meggyőződjenek róla, hogy igaz-e, hogy a kántor ért az időcsináláshoz? ilyenkor legalkalmasabb idő megmutatni, hogy mit tud, de a kántor még a fülét sem mozgatta. Megúnták már várni, hogy mutassa be, hogy hogy csinálja az időt? felszólitották, hogy az igéretét teljesítse. „Jól van, jőjjenek el kendtek jövő vasárnap a templomba! akkor megmutatom, hogy kell az időt csinálni, de mindenki itt legyen!“ mondta a kántor. A következő vasárnap azután ott volt a templomba az egész falu népe, kicsije-nagyja, Mikor kijöttek a templomból, annyifelé állitotta őket a hányféle időt akartak: „A kinek szép, napos idő kell, ide álljanak! – mondta a kántor – A kinek eső kell, ide állnak! emide a kiknek szél kell!“ és igy tovább. Mikor már fel voltak állítva az emberek, felszólította őket: „Nohát, most már határozzák el kendtek, hogy milyen idő legyen holnap?“ Kinek milyen időre volt szüksége, a mellett kardoskodott, annyira mentek már, hogy majd egymás hajába kaptak, akkor azután a kántor igazságot tett köztük, azt mondja: „Bizzuk az Úristenre! ne veszekedjenek kendtek egymás közt! legjobban tudja az!“ A – – –ak is azután rámondták, hogy: „Legjobb is lesz: bizzuk az Úristenre!“

(Kövegy.)