105. A szabadságos katona és a czigány.

A szabadságos katona ment hazafelé, találkozott az úton egy czigánnyal, azután együtt útaztak. A mint mentek, mendegéltek, találtak egy zacskó aranyat, a szabadságos katona ügyeseb volt felvenni, mégis megakarta osztani testvériesen a czigánnyal, mert – mint mondta – együtt találták, de a czigány magának követelte az egészet. Addig osztozkodtak, hogy a czigány eltalálta, hogy legyen azé az arany, a ki nagyobbat tud hazudni, a szabadságos katona beleegyezett.

Elkezdett a czigány hazudni, elmondta, hogy volt az ő apjának olyan szép háza, hogy a királyok megírígyelték a annyi pénze volt, hogy már nem talált helyet, a hova tegye. Azt mondja a katona: „Ez mind meglehet, de én nekem volt olyan lovam, hogy az egyik esztendőben csikót ellett, a másikban czigányt.“ „Az már nem igaz!“ mondta a czigány s a zacskó arany a katonáé lett.

(Szeged.)