37. A róka szabadulása a kútból.

Ėcczör a róka elmönt valami fogáhonvalót keresni, a hogy mönt, hát beletekíntött ėgy kerekeskútba – a kibe két vödör járt – ott látta, hogy a kútba benne van ėgy egész sajt. Most azon spėkulált, hogy köllene abbul jôlakni? Látytya, hogy a kútba két vödör jár, kiokoskotta ű, hogy az ėgygyikbe beleül és jôlakik sajttal. Mikor lėmönt a vödörbe, akkor látytya, hogy a hôdnak a sugara lėsüt a kútba. Mos mán kigyütt vôna, de hogy gyűjön ki? Ėcczör osz âra mönt a farkas, az is belenézött a kûtba, ott látytya, hogy a róka bent mulatozik a kútba: „Mi csinász? róka koma!“ „Ej! most jôlakok sajtal.“ „Hát – aszongya a farkas – hozzál neköm is!“ „Dehogy viszök! ha akarsz önni, gyere lė!“ „Hát – aszongya – hogy mönynyek én innet lė?“ „Hogy gyüttem én? űj bele a másik vödörbe, oszt gyere lė, akkor tė jis jôlakhacz, mint én.“ A farkas sė vôt röst, beleült a másik vödörbe, akkor mivel a farkas nehezeb vôt, lėmönt, a róka pedig a másik vödörbe főgyütt. Mikor osztán a farkas lėért, akkor látta, hogy űtet becsapta a róka.

(Egyházaskér.)