19. Százat egy csapásra.

Mikor a suszterlegény vándorolt, bement egy kocsmába, hogy majd fal egyet-kettőt. Vett magának túrót, hogy majd azt eszik kenyérrel, ki is tette az asztalra, de kért magának pálinkát is, hogy iszik egy keveset előbb. Mig a pálinkát fogyasztotta, a legyek belepték a túrót s mikor már jól rárakodtak, a tenyerével odacsapott és százat agyonütött egy csapásra. Felírta azután egy táblára, hogy százat egy csapásra és ment tovább vándorolni. Ment, mendegélt, elérkezett egy királyhoz, a ki éppen akkor háborúskodott a szomszéd királlyal. Meglátta a király a felirást: százat egy csapásra, odaküldte az inasát, hogy nézze meg csakugyan az van-e felírva, jól látta-e? olvassa el közelről. Az inas vissza jött s azt mondta, hogy csakugyan az van a táblára írva: Százat egy csapásra. Azt mondja a kírály: „Ilyen vitéz kell nekem, hivjátok ide!“ Szaladnak mindjárt ketten is, hivják a suszterlegényt a királyhoz, a király azután kérdezi, hogy olyan vitéz ő, hogy százat agyon bir ütni egy csapásra? A suszterlegény egyre erősítette, hogy százat agyonütött egy csapásra, de hogy mit? nem mondta.

„No, akkor éppen jókor jött, mert háborúba megyünk!“ A király mindjárt hozatott neki szép paripát, hogy üljön fel és jöjjön a csatába! A suszterlegény ránézett a paripára, gondolta, ő arra nem ül, mert leveti, azt mondja a királynak: Kár volna ezt a szép paripát az ellenség közé vinni, hogy agyonlőjjék, mert ha ő ellenséget lát, közéjük vágtat, hanem adjanak neki valami rossz gamót. Hoztak azután egyet, ráült, gondolta, ez nem bír szaladni, de a gamó is elkezdett szaladni, a suszter belekapaszkodott a sörényébe, hogy le ne essék. Egyszer messziről meglátta az ellenséget, elkezdte a hideg rázni, reszketett, mint a kocsonya, szeretett volna leszálni a gamóról, de nem bírt, mert a gamó vitte, amerre akarta. Éppen egy korhadt kereszt mellett szaladt el a gamó, a suszterlegény belekapaszkodott, hogy majd a gamó tovább szalad alóla, ő meg ott marad, de a kereszt eltörött, a felső része a a kezébe maradt s a gamó csak vágtatott az ellenségnek. Mikor ezt a többiek látták, hogy a suszterlegény az ellenségnek nekivágtat, bátorságot kaptak, az ellenséget minden oldalról megtámadták. Az ellenség mikor látta, hogy még a kereszt is ellene van, elhányta a fegyvert s futott, ki merre tudott. Megvolt a nagy öröm, a király azt mondta: „Látom, milyen nagy vitéz vagy, de hogy a lányomat neked adjam, még le kell győznöd a 12 medvét is, a melyik a templomba jár.“ A suszterlegény 12 darab húst kért meg 12 dézsa jó erős bort; beállította a templomba. Mikor jöttek a medvék, megették a húst, megitták a bort, berugtak. A suszterlegény leste, hogy mikor dülnek el a medvék, akkor leszegdelte a nyakukat s reggel megmutatta a királynak, hogy ezt is elvégezte. Azt mondja a király: „No, még egyet! van a kertemben 3 Óriás, még ezt kergesd el a kertemből, azután tied a lányom!“ A suszterlegény evett-ivott, mulatott, szerzett egy hólyagot tele vérrel, egy pipískét, meg talált egy lúdtollat s bement a kertbe. Alig ment be, meglátta a legerősebb Óriás, kérdezi: mit keres ő ott? „Tudom, hogy bennünket akarsz elpusztítani!“ mondja az Óriás. „Éppen azért jöttem!“ mondja a suszterlegény. „Nohát, nézzük, melyikünk az erősebb?“ mondja az Óriás, fogja a buzogányát, hajítja fel, a buzogány nagysokára leesik, bement a földbe. „No, ennyire hajtsd fel a buzogányt!“ mondja az Óriás. A suszterlegény bemegy a gödörbe a buzogány mellé, elereszti a pipiskét, a pipiske ment felfelé, az Óriás várja, hogy mikor jön vissza. „Ne várd! mondja a suszterlegény, – nem jön az vissza többet soha! Odaadja azután az Óriásnak a lúdtollat, hogy hajtsa fel! Mikor fel akarta hajtani, azonnal a földre esett; akkor felvette a suszterlegény, úgy tett, mintha felhajtaná a tollat, pedig a hóna alá csapta (mutatja.) Az Óriás nézte, hol száll, de a suszterlegény azt mondja neki: „Ne is keresd, elment, már többet vissza se jön!“ Akkor az Óriás elismerte, hogy a suszterlegény erősebb nálánál, elvezette a többi Óriáshoz, modta nekik, hogy milyen erős a suszterlegény.

Mikor lefeküdtek, összebeszéltek az Óriások, hogy el kell pusztítani a suszterlegényt, mert majd őket pusztítja el, ha ők el nem pusztítják, úgy beszélték meg a dolgot, hogy majd éjjel a legerősebb bemegy a buzogánynyal s szétveri a fejét, hanem a suszterlegény nem aludt ám, az ágy alá bujt, az ágyon pedig úgy igazitotta el a ruháját, mintha ott feküdnék. Éjfélkor bement a legerősebb Óriás a buzogánnyal, setétben rávág az ágyra, a hol gondolta, hogy a suszterlegény feje van s csupa vér lett a buzogány is, az Óriás is, mert a hólyagra ütött, a hólyagot tette oda a suszterlegény, a hol a fejének kellett volna lenni, ha fenthált volna az ágyon. „No, most már nem kell félni! – mondta az Óriás, mikor a társaihoz ment – itt van a buzogány is milyen véres, hogy a fejét szétvertem!“ s azután nyugodtan elaludtak, a suszterlegény pedig csak ezt várta: mikor elaludtak, elvágta mind a 3 Óriásnak a nyakát s ment mondani a királynak, hogy elpusztította az Óriásokat, de ez semmi, hanem az több volt, mikor százat agyonütött egy csapásra. A király örült, hogy milyen vitézhez adja férjhez a lányát, mindjárt átadta neki a fele királyságát is, mikor pedig meghalt a király, övé lett az egész királyság, ő lett a király, suszterlegényből király; éltek azután boldogul s ha meg nem haltak, élnek most is.

(Gyopárosi szőllőkbe kerűlt hódmezővásárhelyi embertől.)