85. Mióta rakják keresztbe a búzát.

Mikor a Boldokságosszűz Heródes elül mönekült a kis Jézussal, odaért a szántóvető embörhön, aszonta neki: „Tė szögén embör! vess el ėngöm, mint a búzádat!“ Aszonta a szögén embör: „Hogy vesselek én tégöd a kisdeddel el, mikor embörnacscság vagy?“ „Majd elváltozok búzának az én szen fijammal oszt csak vess el mind a búzát!“ A Boldokságosszűzmárija a kis Jézussal elváltódzott búzaszömnek, akkor elvetötte a szögén embör. Odaért Heródes a katonájival, kérdöszte a szögén embört: „Nem láttá ėgy fehércseléddê ėgy kisdedöt? êre gyütt, nyomasztuk, de nincs sėhun!“ Aszongya a szögén embör: „De láttam, mikor vetöttem eszt a búzát!“ De mán akkô aratott. Aszongya Heródes: „Mos mán mit keresünk? Viszszafordultak. Mikor Heródes elmönt, a szögén embör mán köröszbe rakta a búzát, azé rakta köröszbe, mer a Boldokságosszüzmárija möghatta a szögén embörnek: „De köröszbe rakjad!“ Attul kezdve köröszbe rakik a búzát. Hogy jó termés vôt, a búza hullott, akkor látta a szögén embör, hogy a búzán Márijának az arcza mög a szent fijájé lácczik azûta lácczik rajta. Akkor elmöntek Ėgyiptomba.

(Egyházaskér.)