58. Mátyás király és a részeges huszár.

Mulatott a huszár javában, mikor Mátyás király bevetődött a csárdába. „Gyere pajtás, igyál – mondta neki a huszár – most mulatunk!“ Mulatott is a huszár, az övé volt a csárda, nyelte a bort a hogy csak bírta, Mátyás király pedig csak a szájához emelte a poharat, mintha inna, de alig ivott valamit. Mikor fizetésre került a sor, Mátyás király is fizetni akart, de a huszár nem engedte: mert most a pajtás – a hogy a huszár nevezte – az ő vendége, fizetett a huszár. Csakhogy a huszárnak hamar elfogyott a pénze, ő pedig mulatni akart tovább is, szerezni kellett.

Elment éjnek idején Mátyás királlyal egy kereskedőhöz, a mint betörtetett, ott látta, hogy az öreg kereskedő fiatal asszony mellett fekszik: fiatal felesége volt, a legénye pedig öreg asszony mellett van az ágyban. „Nem jó van ez így!“ mondta a huszár s parancsolta a pajtásnak: Mátyás királynak, hogy a 2 öreget tegye egymás mellé, a 2 fiatalt is, mert úgy kell, azután mondta a kereskedőnek, hogy mutassa a pénzét, mert nekik pénz kell. A kereskedő, hogy nagyobb baj ne legyen, odaadta a napi bevételt, mit a huszár 3 felé rakott s mondta: „Ez a tőke – rámutatott az egyik rakásra, – ennyit adtál a portékáért, ez a másik a fáradságodért van, ez a kettő a tied! Ez a harmadik rakás az enyém, ezt csalásból szerezted.“ Azzal a harmadik rakást zsebrevágta s mentek a csárdába mulatni tovább. Mátyás király vele ment, akarta látni, hogy mire megy a mulatásával a huszár?

Egyszer azután beitta a huszár a kardját, csak a kardhüvelye marad nála, Mátyás király azután elment, a huszár pedig hogy baj ne legyen, csinált a hüvelyébe fakardot, hogy a kirukkolásnál észre ne vegyék, hogy nincsen kardja, csak hüvelye van. Másnap, mikor a huszár kirukkolt, kiadta Mátyás király parancsban, hogy a huszár nyakazza le a legkedvesebb barátját most mindjárt. Rosszul volt a huszár, de csak hamar feltalálta magát, mielőtt kihúzta volna a kardját hüvelyéből, felfohászkodott: „Változtazsd, Uram! fává ezt a kardot, hogy az én legkedvesebb barátomnak le ne vághassam a nyakát!“ azután kihúzta a fakardot s odavágott a barátja nyakára; hanem azért a huszárt ki akarták végezni, mert nem volt kardja, de Mátyás király megkegyelmezett a pajtásnak.

(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosiszöllő-be telepedett embertől.)