64. Szamár a csillagász és csillagász a szamár.

Mikor Mátyás kiráj kiindult a kiséretével, mėgkérdėszte a csillagászt, hogy: „Lėsz-ė, eső?“ A csillagász fėltolta a szėmüvegit és monta: „Fėlségės kirájom! nem lėsz eső, mer nagyon szép idő van, indulhatunk!“ Mikor mėntek, a juhásznak a szamara mėgszólalt, háromszor a szavát hallatta; Mátyás kiráj oda hívatta a juhászt, hogy mi ennek a jelentősége? Aszongya a juhász: „Fėlségės kirájom! szamaram valahányszor a szavát hallatytya, bőven hull az esőnek harmatytya!“ Akkor is mėgkérdėszte a csillagászt, akkor is asz monta: „Szép idő lėsz.“ A juhász csak monta: „Fėlségės kirájom, nė indûj el! mer nagy eső lėsz“, de a csillagász csak asz monta, hogy nem lėsz. Nem halattak ėgy fél órányira, mikor nagy zivatar és nagy eső lėtt, még a csillagásznak a pápaszemiról is csurgott a víz, akkor monta Mátyás kiráj: „Szamár a csillagász és csillagász a szamár.“

(Mezőtúr)