82. Menekülés.

Aszt beszílik Rudolfról: mikor Vėcsėra Mári mėktutta, hogy ojan nagy tėttű rab van a tömlöczbe lėcsukva, sopánkodott, hogy miféle rab lėhet? nem tutta, pedig ő vitt a raboknak ėnni; csodálkozott azon, hogy őt hogy nem eresztik be? Vôt ennek a Vėcsėra Márinak ėgy kedvese lakatosmestėr embėr vôt, mėgbeszíték a sort, hogy mitėvők lėgyenek? nagy úr lėhet, hogy ő neki nem szabad bemėnni? Aszongya a lakatos: „Csinájon sárból mėntát, majd ojan kûcsot csinál!“ Mikor mėgcsinálta a kûcsot, aszt terveszték ki, hogy mikor lėhet oda mėnni? Ėcczėr törtínt az eset, hogy elmėnt a rabőrző, Vėcsėra Mári hítta a lakatost, hogy nízzék mėg aszt a rabot! Bemėntek, kírdėszték: kiféle? de nem merte mėgmondani, hogy kicsoda? Rudolfnak lába ereji nem igėn vôtak, mėgfokták, a lakatoshon vitték, mindėnt adtak neki, a mit kívánt ėnni. Rudolf érzėtte az izmajit, hogy erősödnek, aszonta a lakatosnak: hogy mėnekülhetne el? Asz monta a mestėr: „Êre mėg êre, ekkor mėg ėkkor (menekülhet) ícczaka.“ Aszonta a mestėrnek: ícczaka nem mėhet, Rudolf osztán hajnalba mėnekült mėg, ekkô mán mėgmonta, hogy kicsoda Rudolf osztán levelet írt a lakatosnak, hogy: „Vėcsėra Márival írtekėzzėn, mer Vėcsėra Márit be fogják fogni, meneküljėn énhozzám!“ A kölcségėt duplamossan mėgkűtte, Vėcsėra Mári el is mėnekült. Harmadnap mulva nísztík a rabot, hogy most mán mėghalt, mert nem attak neki sė ėnni, sė inni, de nem találták. A tömlöcztartót befokták, de nem tudott sėmmit sė vallani, kúrėntálták, hogy hol van? de nem tudott róla sėnki. Mikor kimėnt Vėcsėra Mári Rudolfhon, mėgbeszíttík, hogy a lakatos is jőjjön, mert neki is baja lėsz, ha ott marad és szípen elmėnekült az is. Ėgy hét mulva kerestík a lakatost, mert ő volt Vėcsėra Márinak a szeretője, annak tunni kėll, de nem taláták sėhol sė, Rudolfot pedig azé zárták be a tömlöczbe, hogy Rôcsing fiját agyonlőtte, mer öszszevesztek, hogy ki a nagyobb úr?

(Öcsöd.)