IV. (Folytatás.)

Ágnes fiatalkori barátnői közül G… grófnét kedvelé legjobban, vele társalga legtöbbet, vele közlötte szívének eddigelé csekély bajait, szerinte szerencsétlenségeit.

A két nő jellemére nézve nagyon egyezett. Mindkettőnél a költőiség, a hevesebb érzelmek voltak inkább kifejtve. G… grófné ezelőtt három évvel ment férjhez s most Magyarországban lakott Pest közelében. Mikor Ágnes Gyulát szeretni kezdé, barátnője épen Kolozsvárt tartózkodék szülői látogatása végett; látta tehát mint fogamzott s fejlődött végre szerelme boldogsággá.

G… grófné néhány hónappal Ágnes összekelése után érkezett Gerőfalvára, hogy mint asszonyt lássa azt, kitől mint mátka bucsúzott.

Nagy volt a két fiatal nő öröme; hiszen zsenge koruk álmait valósultaknak látták, mert szerelem boldogítá mindkettőt.

Az első üdvözlések után Gyula magokra hagyá a nőket, mintegy érezve, mi sok mondanivalójuk leszen.

– Végre magunk vagyunk, mondá G… grófné -25- nyugodtan – s örömmel szemlélhetlek, mióta asszony vagy, még nem is láthattalak. Mily jó színben vagy! – hogy érzed magadat?

– Hogy is kérdezhetsz ilyesmit, egész világon nincs boldogabb lény nálamnál; minden, mit valaha képzelni mertem, valósult. Ha mostani érzelmeimet egybehasonlítom azokkal, melyek mátka koromban buzdíták keblemet, csak most szeretem igazán férjemet. Úgy látszik mintha szerelmem mindennap növekednék, egész éltemet eltölti s legcsekélyebb részletig boldogít. Mennyire sajnálom azon nőket s barátnőimet, kiktől a sors megtagadá mind ennek élvezhetését. Igaz, hogy nekem is sok búbánatomba került, míg elértem azt, mi most boldogít.

– Kétszeresen örvendeztet, hogy így hallak szólani, mert én is érzem s érzettem mindazokat, miket te elmondál. Az én boldogságom mintha nem volna képes megállapodni, mindig derűltebbé válik férjem szeretetreméltó viselete által.

– Hidd el, csak ezt szeretném elérni. De én, mintha félteném azt, mit most birok, mintha bensőm azt sugallaná, hogy nem lesz tartós.

– Hogy a szerelem-alkotta boldogság tartós legyen, csak egy fő sajátságot igényel, t. i. hogy valódi szeretet legyen. Ezen esetben nem mulandó, sőt tartós és örökös is lesz; Gyula és te pedig valóban, s így tehát alkalmasint tartósan is szeretitek egymást.

Kis mélázás után Ágnes így szóla:

– Az lehetetlen, hogy a mit most érzek, elenyésszen. Mi volna a szerelem, ha még örökké -26- tartó sem volna; mi az élet, ha e fénypontja délibáb gyanánt mulékony és csalfa volna?

Míg a két nő beszélgetve mulatott, addig Gyula a kertben sétála, vizsgálá az egyes facsoportozatokat, melyeket nem rég ültetének. Az angolkertbe érve, kocsi robogott be ennek kapuján s egyenesen a kastélynak tartva. Fiatal ember űlt a nyitott kis hintó bakján s hajtotta a virgoncz székely négyes fogatot. Megpillantván a háziurat, megáll s leugorván ülőhelyéről, feléje tarta.

– Isten hozott, Béla, mily rég nem láttalak; ritka madár vagy nálunk, – mondá Gyula, jobbját nyujtva az érkezőnek.

– Köszönöm pajtás, csak megvagyok még, bár igen rossz kedvem van, ez oknál fogva kerülöm az emberek társaságát. De hát te hogy érzed magad, mióta Hymen hatalma uralkodik fölötted zsarnokilag.

– Boldog vagyok; hidd el barátom, ki nem házas, azt valódi szerencse még nem környezte. Mit ér az a legényélet, az ember mindent megún, de azt, leghamarébb.

– Kevés idővel ezelőtt pedig egészen más elvek apostola valál; megvallom, nagy változáson mentél keresztül e rövid idő alatt.

– Igazad van, de akkor még nem voltam szerelmes, sem házas; és hidd el, az egyetlen módja annak, hogy eltompult fogalmainkat fölelevenítsük, s még egyszer még pedig valóban fiatalokká váljunk.

– Teljes szívemből fogok örvendeni, ha később, -27- bizonyos idő mulva is ily lelkesedéssel hallak szólani e tárgyról.

– Barátom, tudod, hogy nem vagyok már gyermek, eléggé tapasztaltam már az életben, hogy semmi sem tart örökké. Az első mámor után képesek vagyunk oly módon rendezni életmódunkat, hogy az örökös elégedettség forrásává váljék.

– Szívemből óhajtom mindezt – csakhogy –

– Kérlek, ne okoskodjál tovább e kényes állításokról. Jer velem, hadd mutassalak be nőmnek, azon varázshatalomnak, mely e változást előidézé rajtam.

A nőkkel alig találkozhattak; mert miután egy ideig még beszélgettek volna, Ágnes megmutatá barátnőjének a fényes várlak minden egyes szobáját, termeit s több kényelmesen s ízlésteljesen rendezett helyiségeit. Büszkeséggel s örömtől sugárzó arczczal mutatott és magyarázott mindent s hallgatta G… grófné tetszésteljes felkiáltásait s megjegyzéseit.

A férfiak a tágas folyosók egyikén pillantván az asszonyokat, feléjök tartottak. Gyula bemutatá báró Örkényi Bélát.

– Rég tartózkodik már vidékünkön báró Örkényi? – kérdé Ágnes az érkezőt.

– Úgyszólván, folyvást itt lakom, közelfekvő kis jószágomon.

– Elég nem szép, hogy csak most keres föl bennünket.

– Nem akartam háborgatni látogatásaimmal kegyetek boldogságát, melyről annyi sok szépet hallok a vidék miden lakójától. -28-

– Szokásuk az embereknek, hogy inkább mások mint saját ügyeikkel foglalkoznak mindig – szóla közbe Ágnes.

– Mind a mellett reménylem, ez egyszer csak igazat mond a vidék hirnöke.

– Mindenesetre igazat és sokkal alaposabbat, mint hogy azt ön szives látogatásai megháborítni képesek volnának.

Kis idő mulva a férfiak eltávozván, Ágnes barátnője felé fordult:

– Hogy tetszik neked Örkényi?

– Még nem itélhetek – hisz alig hogy láttam.

– Igazad van; mind a mellett reám visszás s kellemetlen benyomást tett, van arczkifejezésében valami, mi rossz embert sejdíttet velem; vonásain az irígység látszik székelni.

– Ne ítéld el szegényt; te mindig szigorú valál. Ki tudja, talán a legjobb ember, s csak rosszúl alkalmazott elménczsége miatt kellemetlen neked az ő megjelenése.

– Szörnyű hiuságot is árult el megjegyzése, mintha ő mások boldogságát meg tudná zavarni.

– Nekem legalább úgy látszott, mintha azt akarta volna mondani.

Vannak emberek, kik – maguk sem tudjuk megfejteni miért – visszás, kellemetlen benyomást idéznek elő első látásra. Néha rögtönzött ugyan az itélet, de sokszor nagyon is alapos. A nőknek e tekintetben sokkal finomabb tapintatuk van, mint a férfiaknak, ők pillanat alatt többet vesznek észre, mint mi órák közben. Ágnesnek aligha igaza nem -29- volt, midőn Béla irányában ellenszenvét nyilvánítá.

Béla fiatal ember volt még ugyan, de szellemileg nagyon is túlérett. Alig ismerte őt valaki, annyira visszavonultan s magának élt. Mindenki azt tartotta róla, hogy – mint mondani szokás – hamis ember, éles nyelvű; míg maga mindent kerül, mi életmódját zavarhatná, vagy kellemetlen viszonyokba ejthetné.

Most is, alig kereste fel szomszédjait. – Marosi csodálkozott, midőn érkezni látta azt, kiről tudta, hogy kerüli a társas köröket, különösen a nőket.

Külsejére nézve alacsony szikár alak, keleti görög arczulattal és színezettel. Mozdulataiban s kifejezésében bizonyos hidegség volt észrevehető, mely részint elfogultsággal részint alattomossággal látszott határos lenni.

Ilyen volt azon egyén, ki először talán, mióta Ágnes férjnél volt, néhány pillanatnyi rossz kedvet okozott a kedves háziasszonynak. Nem is tanácsos fiatal házasok irányában kétértelmű elménczkedések által akarni fényleni. Azok annyira féltik s őrzik boldogságukat, hogy gyűlölik mindazokat, kik bár gondolattal is meg merészlik támadni kincsöket. -30-