Furcsa érzés is volt, hazánkat elhagyni,

Mert az ember még is csak sajnálta vagy mi,

Az igaz, hogy napról napra lett soványabb,

De hiába, ha már ott szoptuk anyánkat.

Aztán meg ki tudta, czélt nem veszítünk-e,

Nem jön-e pusztulás bujdosó népünkre?

Elveszhettünk volna hosszu bujdosásban,

Mint üstökös-csillag az ég távolában.