És azért ki fogna csodálkozni rajta,

Hogy midőn Árpádot a sír eltakarta,

S kis fiára, Zoltánra, jutott az ország,

Mellé kormányzónak Lehelt választották,

Lehelt és még kettőt, Bulcsút és Botondot…

Ők hárman viselték a hazai gondot,

Viselték mindaddig fényes dicsőséggel,

Míg a kicsiny Zoltán emberré nem nőtt fel.