Nem is igen bánom, ha ők nem figyelnek,

A mint nélkülem elvannak ő kegyelmek,

Csak ugy elvagyok én ő kegyelmek nélkül,

Egyiknek sem élek az emberségébül.

A kik ő előttök görnyesztik hátokat,

Lesve asztalukról a morzsalékokat

S lesve ajkaikról a kegyes mosolygást:

Őket ez érdemes emberek mulassák.