Egy sem gáncsoskodott, mind helybenhagyá, mind,

S fényesen megülték e napot apáink.

Délelőtt komolyan a hol tanácskoztak,

Délután ott vígan ettek és boroztak.

Ugy vagyon, boroztak, pedig hatalmasan,

Válogatva Tokaj s Ménes boraiban…

Jól tették, azt mondom; a ki inni nem mer,

Ha talán ember is, de nem magyar ember.