Jött és rá borult az este a határra,

Mint a gyászos asszony oltár zsámolyára,

Halkan imádkozott, néma volt az ajka,

Csak egy szellő-sohaj jött néha ki rajta.

A lakmázó urak átalták zavarni,

Vagy hogy elfáradtak már tovább mulatni,

Elég a’ hozzá, hogy sátraikba bujtak

S fáradalmaikhoz méltókép aluttak.