Mentek, mendegéltek és elértek végre

A Jászság és Kunság szép róna földére.

Mely a délibábnak szülő tartománya,

És a melynek Lehel volt a kapitánya.

Valahányszor Lehel e földre rá lépe,

A megilletődés szállott be szivébe,

Most is ugy járt, most is meg volt illetődve,

S szólt oly érzékenyen, a hogy csak telt tőle: