(Claudius után németből.)

Az ékes nappali csillagzat

Pályáját végezé.

Jer, és törüld le izzadásom,

S teríts fel, drága nő.

Csak itt a földön is teríthetsz,

Gyümölcsfánkhoz közel:

Itt jóizű az étel este,

S legtágasabb a hely.

Aprócska vendéginket is hídd,

Mert ugy kiéhezém;

A legkisebb is hagyja fészkét,

Ha álom nincs szemén.

Sokat tálalnak a királynak,

Ő, a mint hírlelik,

Mindennap sültet, meg lepényt, meg

Pástétomot eszik.

S egy ember van mellé rendelve,

Más dolga nincs neki,

Asztalneműjét rendezi csak,

S szolgálatát teszi.

Adj’ isten ő egészségére!

Mert mennyi dolga van:

Hogy minket békében tarthasson,

Éj- s nappal nyugtalan.

Ha úri mód nem élhetünk is,

Van mégis kenyerünk,

Van tiszta, szép, és fris tej és vaj;

S hát kell-e több nekünk?

Elég ez untig póri népnek,

Vedd hálánk érte, ég!

S ma estelink szabadban tartjuk,

Hol annyi csillag ég.

A hold ezüstlő sugarakkal

Leszen velünk jelen,

És áldást hintve tálainkba

Fog tündökölni fen.

-433-

Nos, gyermekink, együnk vidáman,

S a mennyek áldjanak!

Oh én irigylendő, szegény és

Mégis gazdag vagyok!

(Pápa.)