Távol szeretteimtől

S tőled, te drága hon!

Vándorlom a világot

Végetlen útakon.

És lábam a nagy úton

Fáradva lépdegel,

Mert vállaim tetézvék

Butornak terhivel.

Eldobtam én a terhet,

Nincs többé vállamon;

És mégis vajh mi csüggeszt?

És mégis vajh mi nyom?

Boldogtalan fiú te!

Mely tégedet lever,

Nem válladon… szivedben

Az óriás teher.