Istenem, be várva várom

Azt az órát, a midőn,

Kit nekem rendelt a végzet,

A leány ölembe jön.

És ugyan ki és minő lesz

Majd az én szerelmesem?

Ugy sovárgok tudni, mint még

Nem sovárga senki sem.

Szőke, barna lesz-e fürte?

Szeme kék vagy fekete?

Felnyuló-e, mint a czédrus,

Gömbölyű-e termete?

Szép a szőke, szép a barna,

Mind a kettő szép, ha szép;

Hátha még a bájjal aztán

A jóság is frígybe lép!

Isten, ilyet adjsza nékem,

S nem bánom – csak ilyet adj –

Akár szőke, akár barna,

Akár kicsiny, akár nagy!

(Pozsony.)