Mért vagy hozzám olyan idegen?

Mért tekintesz rám oly hidegen?

Hidegen, mint téli napsugár,

Melynek mosolya is fagygyal jár.

Be sokat szeretnék mondani,

S alig merlek megszólítani!

Alig merlek nézni, hejh pedig

Elnéznélek világ végeig!

Emelj föl magadhoz engemet,

Fogadd el neked szánt lelkemet,

Anyibul ha megérdemli tán,

Hogy szeretni képes igazán.

Oh, szerelmem forró szerelem,

Forróbb, mint a dél nyár közepen;

Ha a nap ily tűzzel sütne ránk,

Rég elégett volna a világ.

(Debreczen.)