Vándorszinész korába Megyeri

(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)

Körmölgeté, mint más, a színlapot.

Kapott

Ezért

Egyszer vagy öt forintnyi bért,

A mint mondom, vagy öt forintnyi bért.

-185-

Először is hát tintáért megyen,

Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.

A tintás-üveget pedig hová

Dugá?

Bele

Kabátja hátsó zsebibe,

A mint mondom, kabátja zsebibe.

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,

S haza felé menvén, ugrándozik.

Hiába inti őt Szentpéteri:

»Kari,

Vigyázz!

Kedved majd követendi gyász,

A mint mondom, majd követendi gyász.«

Ugy lett. A sok ugrándozás alatt

Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.

Megyeri elbusúlt – kedvét szegi

Neki

A folt,

Mivel csak egy kabátja volt,

A mint mondom, csak egy kabátja volt,

Mi több: kabátja épen sárga volt,

És igy annál jobban látszott a folt.

»Eldobnám – szólt – de mással nem birok;«

Ez ok

Miatt

Hordá, mig széjjel nem szakadt,

A mint mondom, mig széjjel nem szakadt.

(Pest.)