Ambrus gazda hősleg iddogála,

Míg a bakter tízet nem kiálta.

Ekkor fölkelt, és haza kotródott,

S tudja isten, most miként pusztít ott.

Á, de íme, újra visszatére –

Ambrus gazda, mi jutott eszébe?

»Hát lármázni kezde feleségem;

S lármázott, mig végig nem keféltem.

Ekkor hátat forditék a háznak.

Reggelig most otthonn nem is látnak.«

* * *

Gaz szolgáló! csak nem nyugszik nyelve.

Másnap meg már e hírt terjesztgette:

Ambrus gazda honn volt, s visszatére,

Mert nem ereszté be felesége.

(Pest.)