Ugy jól laktam, hogy még!…

Egyet nyujtózom, és

Aztán tied vagyok,

Imádott heverés!

Oh kedves pamlagom,

Be áldott puha vagy!

Ki téged föltalált,

Az volt ám még az agy. –

Kölyök, pipát ide…

Siess, a nagyapád!

Nincs rútabb valami,

Mint az a lomhaság.

Add errébb hát, ökör!

Én nyuljak érte tán?

Nem elég tőlem, hogy

Föltátom rá a szám?

Istentelen legye!

Ingerkedik velem…

Kergesd el… a kutya

Ott ül a fülemen.

Az ember élete

Méreggel van tele;

Csodák csodája, hogy

Meg nem pukkad bele.

Húzd a függönyt odább

Azon az ablakon,

Hadd lám, az épités

Ott kinn meddig vagyon?

Á, szépecskén halad,

Munkálnak mindenütt…

De tedd b’ az ablakot,

A nap szemembe süt.

Disznó forró idő!…

No semmi; legalább

Ki ott kinn dolgozik,

Nem hűti meg magát.

(Duna-Vecse.) -154-