Élet, halál… nekem már mindegy!

Ez a kétség irtóztató;

Igy nem mehet tovább, a mint megy,

És »a ki mer, nyer« példaszó.

Hozzá megyek, hozzá kell mennem,

Előtte szívem fölnyitom,

Hadd lássa meg, mi kín van bennem,

S hogy azt mind érte hordozom.

S ha szenvedésem látni fogja,

S a halvány színt, melyben vagyok;

Talán meglágyul indulatja,

Talán majd szánakozni fog.

És hátha könyvéből szemének

E drága sort olvashatom:

Hisz én már téged rég kisérlek,

Van érted titkos bánatom.

És hátha csókja szent kulcsával

Nyitand számomra majd eget…

Vagy, mint őrültet, szolga által

Szobájából majd kilöket.

(Pest.)