Messze, messze a világ zajátul

E kis faluban,

Itt kivánok élni én ezentul,

Csendben, boldogan.

Boldogan! mert hajh a nagy világban

Boldog nem valék;

Üldözött az utczán és szobámban

A föld és az ég.

Nem volt biztos sem napom, sem éjem;

Vad hiúz-szemek

Támadásra, elfogásra készen

Egyre lestenek.

Összeszedtem végre sátorfámat,

S szépen megszökém,

S itt vagyok, hol a nap újra támad

Éltem bús egén.

Szent magány! hegylánczaid tetőin

Át, nem látnak ők,

Szívtelen, rémarczu üldözőim

… A hitelezők.

(Duna-Vecse.)