Mért nem születtem ezer év előtt?

Midőn születtek Árpád daliái,

S ragadva kardot, a vérkedvelőt,

A nagy világgal mentek szembeszállni.

Beh mondtam volna csataéneket,

Versenyt rivalgót kürtjével Lehelnek,

Melynek zugási mennydörgéseket

Vadúl kavargó örvényökbe nyeltek.

Beh fölvetettem volna magamat

Hadvész után nyerítő paripára,

Keresni a sírt vagy babéromat

Hazát teremtő harczok viharába’.

Beh énekeltem volna diadalt,

Vitézeimnek, párduczbőrre dőlve,

Midőn az ütközetmoraj kihalt

S az áldomás csengése jött helyébe.

Vagyok henyélő század gyermeke,

Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen;

S ha volna is, mi lenne sikere?

Sínlődik a nyelv terhes rabbilincsen.

(Pest.)