Nem ver meg engem az isten,

Hogy szeretőt mást kerestem.

Te hagytál el, nem én téged;

Délibáb volt a hűséged.

Iskolába nem járattak,

Olvasni nem tanítottak,

De szemedből kiolvastam,

Hogy szivedben bánat vagyon.

Mért búsulsz? tán megbántad már,

Hogy engemet megbántottál?

Sohse búsúlj! úgy is késő;

A mi elmúlt, vissza nem jő.

Találtam már mást magamnak,

Találj te is mást magadnak;

Éljed világodat vele,

Áldjon meg az isten vele.

(Debreczen.)