Fiuk, az isten áldjon meg,

Én is iszom, igyatok!

Én nem nézhetek vidámon

Végig elhagyott hazámon,

Csak mikor részeg vagyok!

Ekkor úgy látom hazámat,

A mint kéne lennie;

Mindenik pohár, a melynek

Habjai belém ömölnek,

Egy sebét hegeszti be.

S ha mig részeg vagyok: boldog

Volna a hon csakugyan,

Bár örökké kéne élnem,

Fiuk, nem láthatna éngem

Soha senki józanan.

(Pest.)