Szeretlek én téged, pipám!

És a dohányt, mely benned ég;

Hogy is ne? füstöd fellege,

Miként galambom szeme, kék.

Szeretem én galambomat,

Miként szeretem a dohányt;

Hogy is ne? pipa és leány

Érettem égnek egyaránt.

S miként a lyányszem s mint a füst,

Nem kék-e a menny födele?

S miként ezek, a mennyfödél

– Csillagtüzben – nem lángol-e?

Hasonmásául alkotá

Az ég e kettőt én nekem,

Hogy látva őket, lássam azt,

Kitől boldogságom nyerem.

(Pest.)