Szivem, te árva rabmadár!

Kit szűk, szoros kalitka zár,

Légy csendesebben odabenn,

Ne hánykolódjál oly igen;

Ugy meg találod sérteni

Magad, hogy vér fog ömleni…

Vagy üsd meg magadat tehát,

Jőjön halálos seb reád;

Véreddel majd megírhatom

Szerelmem és hattyúdalom.

(Pest.) -181-