Kalmáridőket élünk mostanában,

Egy pénzdarabnak nézik a világot,

S ha a világ pénz: a költő mi rajta?

A költő – mondják – hasztalan penész csak.

Pedig a költő a királyi kép a

Világ tallérján… nem, királyi kép sem!

Ő a tallérnak csengő, tiszta hangja,

Szép szellemrésze a hitvány anyagnak. –

Légy büszke rá, hogy költőnek születtél.

(Vár-Gedő.)