»Isméred e gyürűt?

Aranymives barátom!«

– ‚Ismérem jól, uram,

E gyűrűt én csináltam;

Azt is tudom: kinek

Számára készíttetted?

Az szép leányka volt,

És aztán hitvesed lett.‘

– »Igen, szép lyányka volt,

És aztán hitvesem lett.

De megszegé hitét

S mással kötött szerelmet.

E gyűrü rosz helyen

Volt ujján; visszavettem.

Legdrágább kincsem ez,

Jobb helyre kell hát tennem.

Ezennel önts golyót

E gyűrüből, barátom!…

… Fegyverbe töltöm azt,

S szivem, beléd bocsátom.«

(Pest.)