Nem Pesten történt, a mit hallotok,

Ott ily regényes dolgok nem történnek.

A társaságnak úri tagjai

Szekérre ültek és azon menének.

Szekéren mentek, de ökörszekéren.

Két pár ökör tevé a fogatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;

Halványan járt a megszakadt felhőkben.

Miként a bús hölgy, a ki férjinek

Sírhalmát keresi a temetőben.

Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,

S vett a füvektől édes illatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,

S valék szomszédja épen Erzsikének,

A társaságnak többi tagjai

Beszélgetének s énekelgetének

Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:

»Ne válaszszunk magunknak csillagot?«

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

»Ne válaszszunk magunknak csillagot?«

Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,

»A csillag vissza fog vezetni majd

A mult időknek boldog emlékéhez,

Ha elszakaszt a sors egymástól minket.«

S választottunk magunknak csillagot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

(Borjád.)