A toronyban delet harangoznak,

A fejem tetejére süt a nap.

Hejh, ha olyan közel volna sírom,

Mint a milyen rövid az árnyékom.

Kihozta az ebédet a gyerek;

A mint látom, egy kis bort is küldtek.

Beh savanyu!… de csak kiürítem,

Hiszen még savanyúbb az életem.

Élet, élet, áldástalan élet!

Számadásod velem mikor végzed?

Mikor mondod: menj isten hirével,

Porladozzál, porló szeretőddel!

(Pest.)