Nincsen oly bú,

Mint az én búm.

Oh, ha én busúlok!

Keblem egy oroszlánbarlang,

S szívem benne bárány;

Szaggatják az éhes oroszlánok

Fogaikkal, körmeikkel.

Vérét iszszák,

Csontját rágják

És velőjét szíják

E szegény báránynak az

Éhes oroszlánok. – –

Olyan öröm sincs,

Milyen az én örömem.

Oh, mikor én örülök!

Keblem egy édeni kert,

S rózsa e kertbe’ szivem.

Napsugarakkal,

Tarka lepékkel

Játszik e rózsa,

S zeng körülötte

A csalogány.

És jön egy angyal,

És leszakítja e rózsát,

S illeti csókkal,

S keblire tűzi,

S véle az égbe röpűl.

(Pest.) -220-