E szobában küzködött az

Élet és halál fölötte,

Míg az élet

Őt, a szépet,

Őt, a kedvest, elvesztette.

E szobában siratám őt

Könnyeimnek tengerével;

– Szenvedésem

Avvagy létem

E tenger mért nem nyelé el! –

E szobában lesz lakásom;

Édes kín lesz laknom itten,

Itten laknom,

Őt láthatnom

Mindig éber emlékimben.

Egy kivánatom leszen, ha

E szobából el kell menni;

Az, hogy engem

Akkor innen

Szent Mihály lova vigyen ki.

(Pest.)