Ládámat tolvajtól nem féltem én,

Mert oly üres, mint sok tudós feje.

Szivemben hordom kincseim… szivem

Sok szép emlék kincsével van tele.

Ah, mon dieu, ha végig gondolom

Egy gőzhajói útazásomat:

Minő boldogság!… útitársamúl

Egy gyönyörűséges szép hölgy akadt.

Hölgyek körűl én szégyenlős vagyok,

Előbb tehát csak némán bámulám;

Elszántam végre magamat, mivel

Oly nyájasan pillantgatott reám.

Kitudtam a beszélgetés között,

Hogy ő német szinésznő s Pestre mén…

Hohó, szinésznő, már kész a kaland!

Háborgó szívvel ezt gondoltam én.

S ebédre mentünk. Az ebédnél a

Szép hölgy bevágott vagy két itcze bort.

Hanem dicséretére mondhatom:

Nem is látszott meg rajta, hogy ivott.

(Pest.)